Az egész úgy kezdődött, hogy megismerkedtem egy varázslatos emberrel, akiről persze hamar kiderült, hogy nem is annyira főnyeremény típus. Itt véget is érhetne a történet, de természetesen nem ér, hisz akkor nem létezne eme nagyszerű blog. Tehát, szó-szót követ, ez a varázslatosnak tűnő, ám cseppet sem varázslatos ember, amikor magamra hagyott, közölte velem búcsúzóul, hogy nem venne el egy olyan tökéletesen tündéri és bájos teremtést, mint amilyen én vagyok, mert nem tudok főzni. Valamilyen szinten egyet tudtam érteni ezzel a nézetével, másrészről meg csessze meg magát… de ne kanyarodjunk el. Szóval, ha miatta már csak azért sem, viszont a saját életben maradásom végett idejét éreztem annak, hogy végre megtanuljak főzni. Természetesen, amikor beírtam a keresőbe, hogy recept béna nők számára, akkor semmit nem dobott ki… és lőn megszületett a blog. Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel az érzéssel, hogy életképtelennek érzem magamat a konyha kütyük jelenlétében. Ez lenne a blog története. 🙂
Kíváncsian várom a folytatást! Én sem vagyok egy Stahl Judit!