…Hát sajni bajni nincsen, szóval vágjunk is bele!
A minap egy roppant egyszerű receptet kerestem és lám, ki keres, az talál. Szóval így bukkantam rá erre a mennyei finomságra. Vagyis pontosabban, valahol, valakinek biztos mennyei finomság lett, nekem pedig hamarosan kiderül.
Hozzávalók:
– 160 g tejpor (sovány, a kávék mellett keresd)
– 95 g olvasztott vaj
– 60 ml víz
– 85 g porcukor
– 80 g kókuszreszelék
– 45 szem mandula (nem kell kicentizned)
– raffaello csomagolás (Aki adni szeretne a látszatra)
Elkészítés csínja- bínja:
Első lépés gyanánt keverjük össze a tejport és a kókuszreszeléket. (Lehetőleg a tányérba és ne szerte széjjel kavargassuk a vakvilágba, mint ahogyan mondjuk én tettem.)
Második lépésként tegyük fel a vizet és a porcukrot főni.
Amint arra leszünk figyelmesek, hogy rotyog a víz, vegyük le a tűzhelyről miközben folyamatosan kavargatjuk és hozzáadjuk a kókusz és tejpor keverékünket, majd az olvasztott vajunkat.
Amit kihoztunk ebből, azt keverjük (viszonylag) sima masszává. Amint megvolnánk ezzel is, hagyjuk nagyjából egy órán keresztül állni hagyni a remekművünket.
Ki tudja milyen indíttatásból, de nem bírtam kivárni azt a bő egy órácskát, így 45 perc várakozás után már gyúrtam is a kis gólyóimat. Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis szétmállott a kezemben a gondosan összekevert masszám. Szóval ti várjátok ki azt a bő egy órát! 😀
Tessék ügyelni arra is, hogy nehogy túlságosan is kihüljön a mű, mert akkor gyúrhatatlan állapotba kerül a raffaellonk és azt természetesen nem hagyhatjuk.
Miközben gólyókat formálunk ne feledkezzünk el a mandulaszemek elhelyezéséről sem.
Utolsó lépésként pedig a gólyókat forgassuk meg a kókuszreszelékünkben és már készen is vagyunk.
Elvárás:
Valóság:
Értékelés:
10/7
Mi tagadás nem lett rossz, sőt megkockáztatom a jó fogalmát is.
Vagyis pontosan addig éltem ebben a hitben, amíg kívülállók meg nem kóstolták és pár “hmmm, de finom” savanyú arckifejezés kíséretében minősítették a páratlan művem. Szóval a 10/7 a képnek jár! 😀
