Tudom-tudom, régen sütöttem és szörnyen röstellem is magam emiatt…
Így a megmaradt két olvasómmal, (anyu és a rákényszerített barátnő) újra neki kezdek, hogy én lehessek a következő mesterszakács. Azt mondták mindig legyek pozitív szóval vágjunk is bele. 😀
Hozzávalók:
– 2 bögre finomliszt (sima bögre nem törpe és nem óriás méret)
– 1 bögre cukor
– 250ml tej
– 125ml napraforgó olaj
– 1 csomag sütőpor
– 1 db tojás
Elkészítési procedúra:
Első lépés gyanánt, keverjük össze a lisztet és a sütőport. (Nehézségi fokozat:5)
Ha megvolnánk ezzel, akkor verjük habosra a tojást, majd adjuk hozzá a tejet, cukrot és az olajat.(Nehézségi fokozat:7)
Utolsó nehezített lépésként pedig keverjük össze az egészet. (Nehézségi fokozat:10)
Nekem sikerült összevissza kutyulgatnom az egészet, de ti figyeljetek jobban oda! 😀
Végezetül pedig béleljük ki a muffinformáinkat, majd helyezzük a sütőbe őket. (175-180 fokon)
15-20 perc elteltével pedig vegyük ki onnan őket, de időközben sem árt ránéznünk, mert a nagy várakozás közepette nekem az egyik túl nőtte a társait. 😀
Amint kellőképpen megsültek a darabok kenjünk a tetejükre egy kis nutellát, majd helyezzük rá az egy szem bueno darabunkat és tádám kész is a remekmű. 🙂
Elvárás:
Valóság:
Szokás mondani, hogy a külső nem minden… Khm…nos, tessék lássék ez való igaz. Tehát senkit ne tévesszen meg a profi fotó, ugyanis ilyen lett a belseje:
Értékelés:
10/6
Ami azt illeti annyi vallomással tartozom nektek, hogy ezt már másodjára készítem el, szóval finoman mondva csaltam.. 😀 Mentségemre szóljon, hogy szerettem volna meglepni vele valakit, de kár is volt, mert már a múlté, de mindegy is, kenjük a sütire. 😀
Valamit fix, hogy kifelejtettem. Pedig a leírtak közül mindent felhasználtam, de mégis ilyen omlós széteső darabok születtek. Ja és igen, az összesnek odaégett az alja.
Tehát a csoda az lett volna, ha mondjuk sikerül nem odaégetnem… 😀
Hamarosan újra találkozunk! 🙂
