Egyszerű hókifli

Egyszerű igen ám, ha az ember lányának megadatik az a bizonyos veleszületett kézügyesség, ami velem nem igazán született, szóval…Képzelhetitek! 😀

A mai előjáró szavam pedig mindössze annyi, (még a múltkori amerikai palacsintás recepthez) hogy mindig takarjátok le, vagy faljátok be még aznap őket, mert különben kitikkadnak! 😀 

 És akkor jöjjenek a hozzávalók, mert mindig túl sokat beszélek! 😀

– 330 g finomliszt

– 250 g vaj

– 85 g porcukor

– 1 csipetnyi só

 

Elkészítés:

Első lépésként keverjük össze a lisztet a porcukorral. Adjuk hozzá a csipetnyi sónkat, majd a vajat, amit előtte egy ici picit olvasszunk meg, mert úgy könnyebben lendül gyúrható állagúvá.

Szépen morzsoljuk össze őket, majd gyúrjuk az egészet egy hatalmas tésztává.

Amikor úgy érezzük, hogy a kezünk majd leszakad, akkor készen vagyunk vele. 😀

Az elkészült tésztát tekerjük folpackba, amiről nekem természetesen gőzőm sem volt, hogy mi is az, így gooogleztam. 😀 (Átlátszó fólia 😀 ) Ha megvolnánk vele, akkor tegyük a hűtőbe 30 percig.

Utána csomagoljuk ki, majd 20g-os gombócokat csipkedjünk belőle. Oké, én ezt nem tartottam be, aminek az lett a végeredménye, hogy ilyen csökevények születtek:

Két tenyerünk között kicsit meghengergetjük( milyen hülye szó ez :D), majd az így kapott kígyót, kifli alakúra pofozzuk és ne gilisztává, ahogy a mellékelt ábra mutatja. 😀

A bármilyen született alakzatunkat helyezzük egy sűtőpapírral bélelt tepsibe, majd tegyük a sűtőbe őket. ( 175 fokon)

12-15 perc és készen is vagyunk vele! 🙂

Nos….az elvárás:







   És a kiábrándító valóság 😀 :

De mivel ám én nem vagyok egy elveszett lélek, és természetesen előre láttam a vesztemet, úgy gondoltam megpróbálom megmenteni a helyzetet:

Hóhold! 😀 

És lőn kreativitásom kivirágzott! :

Értékeljük:

Kézügyesség: 10/-10 😀

És ami az ízt illeti:

10/2

Kommentár nélkül. 😀

Ezt a kihívást nem sikerült méltán teljesítenem, de hamarosan újra találkozunk! 🙂

Kép és recept ötlet:

http://www.nosalty.hu/recept/dios-vanilias-hokifli

Címkék: , , , , ,
Tovább a blogra »